Az
én családom nem hetedhét országon túl
él, hanem a Maros partján, Vásárhely közelében. Édesapámnak három hajasbabája
van, akiket kiskorukban mindenhova a hátán cipelt. Előtte anya tette, de ő persze a pocijában. Én ezeket az apró
kedvességeket már rég elfelejtettem, de amióta Bíborka húgom megszületett, s
vele is azt teszik, mindezt mintha
ujraélném.
Orsolya
vagyok, szüleim középső legbarnább, legmozgékonyabb lánya. Hosszú hajfonatom van, ezért barátaim Pocahontásnak
neveznek, annál is inkább, hogy Indiánnak,
a túravezetőnek, a kis segédje vagyok. A gyalogtúrákon mindig
mellette haladok, keresem a jelzéseket a
fákon, köveken, kerítéseken, oszlopokon. Még egy kicsit növök és átveszem a
helyét. Kiskorunk óta mozgalmas életet élünk, sok sportot kipróbáltattak
velünk szüleink, (társasági tánc,
balett, néptánc, atlétika ) végül én megmaradtam a röplabdánál, nővérem
meg a kosárlabdánál. Édesanya nagyon nehéz sportot űzött kiskorában
(evezett), ezért minket könnyeb felé terelt. A zsúfolt iskolai program miatt,
alábbhagytunk a komoly sportolással, de kárpotlásul a szülők nagyon sokat
visznek magukkal természetbe télen-
nyáron, versenyekre neveznek be, és mostanában a kertben is együtt ültetgetünk,
gyomlálunk miközben jóizűen cseverészünk.
A télen éjszakai gyalogtúrán voltunk, nagyon tetszett, ahogyan a sötét erdőben a sok fejlámpa
kigyózva világított. Szüleink mindenhova magukkal visznek, és mivel nagyon
foglaltak, sok táborba is elengednek. Idén
madarásztáborba, meg természetbúvár táborba készülök, a nővérem uszó meg túlélő
táborba. Apa az Örokmozgó társasághoz
tartozik, anya meg a biciklis társaság
egyik alapító tagja (PBU), ezért gyalogtúrákra, meg biciklis kirándulásokra egyaránt járunk. A
könnyebbekre Bíborkát is magunkkal visszük, őt a gyerekülésbe vagy gyerekhordozóba ültetik. Tavaly már 100 km-es
biciklitúrára is magukkal vittek, ami
persze nagyon nehéz volt a sok hegy, meg
a meleg miatt, de este annyi dicséretet kaptunk a felnöttektől, hogy az mindent kárpotolt.
Eddigi legszebb élményem tavaly volt, a
nyugati Kárpátokban. Sátorban aludtunk ,kinti tüzhelyen főztünk. Anya meg apa
egy kalandversenyen ellenörző pontban felügyelt ( én is segítettem), és amikor
lejárt a feladatuk, végigjártuk a
versenypályát, sziklára másztunk, tutajon ereszkedtünk örvénylő vízben, derékig gázoltunk jéghideg patakban
sodronykötelekbe kapaszkodva.
Anya annyira szerette apát, amikor megismerte,
hogy megtanult horgászni, csak azért
hogy eggyütt lehessenek. Mára már mindenikünknek
van horgászbotja, így anya többet
(ki)bogoz, mint horgászik.
A hegyekben van egy erdei házikónk, ott gyűjtjük,
szárítgatjuk a gyógynövényeket, az
erdőben gombát, medvehagymát szedünk, s
amit a legjobban szeretek, Sándor bácsi
lovára is felülhetünk, amikor megengedi. A Sikaszó patakában pancsolunk
naphosszat, ami velőt fagyasztóan hideg, és amit mi Bíbor pataknak neveztünk el, mert a
hugunkat abban keresztelték meg. Egyszer
nekem is lovaim lesznek, gondozni fogom őket,
mert állatorvos leszek. Apa már most nekem ajándékozta a mikroszkópját. Bár én túlzottan csokievő vagyok, rengeteg
gyümölcsöt és zöldséget fogyasztunk, mindent tiszta helyről szedünk. Apróka zöldséges, fűszeres kertünk, meg egy kis gyümölcsösünk is van,
amit mamával meg anya növérével közösen gondozgatunk. Szinte sosem vagyunk betegek, legtöbbször a
koppanásainkat, horzsolásainkat kell gyogyítgatni, mert nyughatatlanok vagyunk.
Hétvégeken ritkán vagyunk itthon. Péntek este, vagy szombat
hajnalban utrakerekedünk, akár biciklikkel, akár autóval, akár gyalog, és úgy
elmegyünk, hogy csak vasárnap este érünk vissza, amikor aztán anya alig győz
minket tisztára sikálni, fésülni, balzsamozni. Hétfőnként tanítónéni is
nagyon szereti , ha elmesélem merre jártunk.
Amióta ötön vagyunk, mamát nem vihetjük magunkkal,
mert nem fér az autóba, pedig olyan finomakat főzött nekünk, jól ismeri a
gyógynövényeket, és mindig fontossá tette magát. Ő is nagyon szeretett velünk járni,
mert nem volt alkalma olyan sokat utazni mint nekünk. Amikor fiatalabbak voltak tatával, házat építettek és sok gyerekük volt.
Nagyon várjuk a nyári
vakációt, tudjuk tele lesz kalandokkal, és
anyának is könnyebb lesz mert amikor fáradtan az irodából hazajön, nem
kell a leckéinket számonkérje, mert nekik
nagyon fontos, hogy mi jól tanuljunk. Apa tanított meg uszni és biciklizni, lovat is
ő igért nekem. Most Bíborkán a sor, hogy
mindezt megtanulja.
Tavaly
anya és Tímea nővérem néhány díjat meg érmet ősszegyüjtött bicikli meg szaladó
versenyen. Én nem voltam olyan ügyes, de most nagyon készülök egy összetett
(duatlon) versenyre Tímeával. Lehet nekem is sikerül idén jó helyen végezni, ezért esténként szaladunk,
mert a biciklizés az jól megy már.
Jártunkban-keltünkben
az eldobált szemet összeszedjük. Mi soha nem hagyunk nyomot magunk után ha a
szabadban vagyunk, nem bántjuk az állatokat és növényeket.
Nem
cserélném el senkivel e csodás életem, mi több azt szeretném, hogy mindig
eggyütt kiránduljunk, és a szüleim soha
ne öregedjenek meg.
Jánosi Orsolya (11 év)
Maroskeresztúr
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése