2013. december 22., vasárnap

Áldott karácsonyi ünnepeket kívánunk!

Juhász Gyula : Karácsony felé

Szép Tündérország támad föl szívemben
Ilyenkor decemberben.
A szeretetnek csillagára nézek,
Megszáll egy titkos, gyönyörű igézet,
Ilyenkor decemberben. …

Bizalmas szívvel járom a világot,
S amit az élet vágott,
Beheggesztem a sebet a szívemben,
És hiszek újra égi szeretetben,
Ilyenkor decemberben. …

És valahol csak kétkedő beszédet
Hallok, szomorún nézek,
A kis Jézuska itt van a közelben,
Legyünk hát jobbak, s higgyünk rendületlen,
S ne csak így decemberben.

2013. december 17., kedd

Karácsonyi Vásár



Kedves Szülők, Nagyszülők!

A Dr. Bernády György Általános Iskola idén is megtartja Karácsonyi Vásárát, melyre december 19-én kerül sor. Kilenc órától 12 óráig szeretettel várunk mindenkit! Ígérjük: nem okozunk csalódást. Csodálatos díszeket, képeslapokat, ajándéktárgyakat készítettünk, és finom sütivel, forró teával is készülünk! 
Legyen vásárlónk, legyen vendégünk Ön is!

Csillaghercegnő

Csillaghercegnő - pályázati kiírás általános iskolák számára

Részletek
Kategória: Csillaghercegnő
Megjelent: 2013. november 20. szerda, 12:03
Az MTVA és a Cinema City közös pályázata minden magyarországi, valamint határon túli magyar általános iskolai osztály számára.


CSILLAGHERCEGNŐ
Pályázati kiírás általános iskolák számára
Az MTVA és a Cinema City közös pályázata minden magyarországi, valamint határon túli magyar általános iskolai osztály számára.
Csillaghercegnő 
Feladat:

Különleges, régen elfeledett magyar karácsonyi-, vagy a karácsony ünnepéhez köthető szokás bemutatása, ismertetése a szokást bemutató illusztrációval. Bemutatásra kerülhet minden olyan, napjainkban a köztudatban fel nem lelhető, vagy csak alig ismert szokás, amely a karácsonyi ünnepre való előkészülethez, magához az ünnephez, vagy annak lezárásához köthető.
A pályázati anyag csak pontos forrás megjelöléssel érvényes, amely lehet élő személy (családtag, település elöljárója, helytörténeti kör tagja), de nem lehet korábban megjelent könyv, gyűjtemény antológia.
A pályázati anyag terjedelme:
Minimum 2.000, maximum 4.500 karakter szóközzel együtt.
Illusztrációk, képek technikája, mérete:
A kreatív alkotások bármilyen technikával készülhetnek, A/4-méretű rajz- vagy kartonpapírra.
Alaki követelmény:
Kérjük a pályázati anyag hátoldalán feltüntetni az iskola nevét, címét, az osztályt, az osztály létszámát, a felkészítő tanár/tanárok nevét, telefonszámát és e-mail címét.
A beküldés módja:
Postai úton az MTVA gyártóbázisa címére (1037 Budapest, Kunigunda útja 64.). A borítékra írják rá: „Csillaghercegnő”
Beküldési határidő: 2014. január 10.
A beérkezett anyagokat szakmai zsűri fogja elbírálni, amelynek tagjai a későbbiekben kerülnek megnevezésre.
A bírálat fő szempontjai:
• a karácsonyi, vagy azzal kapcsolatos szokás leírásának a részletessége
• a kutatómunka alapossága és ötletessége
• az alkotások esztétikai, technikai színvonala – figyelembe véve az adott osztály életkorát
Eredményhirdetés:
Az eredményről a pályázókat 2014. február. 7-én e-mailben értesítjük, és kihirdetjük az MTVA és a Cinema City honlapján is.
Díjak:
A zsűri által legjobbnak ítélt pályázatokat beküldő osztályok iskolai könyvtáruk részére értékes DVD csomagot kapnak az MTVA-tól, és közösen megtekinthetik a Csillaghercegnő című filmet a hozzájuk legközelebb eső Cinema City moziban.
Csillaghercegnő - pályázati felhívás általános iskolák részére1. helyezett osztály díja: 20 ezer forint értékű DVD-csomag + csoportos belépő a filmvetítésre
2. helyezett osztály díja: 10 ezer forint értékű CD-csomag + csoportos belépő a filmvetítésre
3. helyezett osztály díja: MTVA székházlátogatás
A pályázattal kapcsolatos kérdéseket és észrevételeket
az alapfilmek@mtva.hu email címre várjuk.

2013. december 7., szombat

Lelkesen énekeltünk a Mikulásnak -IV.C




Mikulás - III.C

Így vártuk a Mikulást! - Előkészítő D

Itt járt a Mikulás - Előkészítő C

Vártuk a Mikulást - Előkészítő C

Barangolás a nagyvilágban - IV.D

Ilyenek vagyunk - Előkészítő D

2013. november 27., szerda

Karácsonyi vásár - 2013.XII.19.

Iskolánkban idén is megrendezésre kerül a karácsonyi vásár, amelyre az osztályok már készülnek. Bepillantottunk a kisebbek műhelyébe, ahol szorgos kezek készítik a szebbnél szebb díszeket.


Az ókori Görögország - IV.C

Országok - IV.C

Rejtőzködő állatok - III.D

Mesejelenetek - III.D

Őszi termés - IV.D

2013. november 17., vasárnap

Szüreti bál képekben - 2013

Fergetegesre sikeredett a Dr. Bernády György Általános Iskola V-VIII. osztályos tanulóinak idei szüreti bálja.
Köszönjük Márton Imre Csaba angol szakos tanárnak a szervezést,  az osztályfőnököknek és tanulóknak a lelkes részvételt!


2013. november 14., csütörtök

Játékos tudásmérés Bernády szellemében

Milyen rangra emelte Marosvásárhelyt Bethlen Gábor fejedelem 1616-ban kelt kiváltságlevelében? Hogyan változott meg ezek után a város elnevezése? Mit ábrázol a Bethlen Gábor idejéből származó, Bernády korában is használt városcímer, és miben különbözik attól a mai címer? Hányban épültek a marosvásárhelyi vár bástyái, mivel foglalkozik a bognár, a kádár, a süveges és a köteles, mi volt az eredménye az 1707-es utolsó marosvásárhelyi országgyűlésnek? – többek között ezekre a kérdésekre kellett választ adniuk a Bernády Napok keretében Bethlen Gábortól Bernády Györgyig címmel megszervezett diákvetélkedő résztvevőinek. 
A marosvásárhelyi Bernády Ház földszinti termében péntek délben tíz, gimnazistákból álló csapat – a Dr. Bernády György Általános Iskolából érkezett Kultúrpajtások és Városépítők, a Bolyai Farkas Elméleti Líceumot képviselő Bernády tanácsosai, a Várvédők és az Aranyszarvas az Európa Gimnáziumból, a George Coşbuc Általános Iskolából jött Székölyök és Történészek, illetve a koronkai Toldalagi Mihály Általános Iskolát képviselő Toldalagi leányai és Bernády fiai – mérte össze tudását, ügyességét. A vetélkedő forgatókönyvét Simon György magyar szakos tanár állította össze, a játékot Farkas Katalin vezette, a diákok válaszait háromfős bizottság: Kiss Tünde magyar szakos tanfelügyelő, zsűrielnök, Márton László történész, levéltáros, illetve Oniga Erika művészettörténész pontozta.
A tárgyi tudást mérő, ötletes kérdések után az improvizálókészség, az adott korral való azonosulás képessége is mérlegre került, ekkor ugyanis a csapatoknak megadott témára kétperces jelenetet kellett rögtönözniük. A vetélkedőbe a pedagógusokból és diákokból összetevődő szurkolótábor is bekapcsolódhatott, a verseny első felében a játékvezető közönséghez intézett villámkérdéseire lehetett válaszolni – honnan kapta a Görög-ház a nevét?, mivel foglalkozik a tímár? –, az improvizációs feladat során pedig azt kellett kitalálni, hogy milyen várostörténeti mozzanatot elevenít fel a bemutatott jelenet. A helyes válaszokért kitűző, képeslap, ismertető könyvecske járt.
A tudáspróba végén arra volt kíváncsi a játékvezető, hogy melyik marosvásárhelyi iskola viseli a városépítő nevét, és hol található ez a tanintézet, végül pedig azon kellett elgondolkozniuk a diákoknak, hogy milyen személyiségnek állítanának szobrot Marosvásárhelyen, és miért. A versenyzők többek között Kossuth Lajos, Bodor Péter, Bethlen Gábor, Bem József nevét említették, és nagyszerűen meg is indokolták válaszukat. A vetélkedő végén László Márton történész elismerését fejezte ki a diákoknak és tanáraiknak az alapos felkészülést tükröző eredményekért, és azt is megjegyezte, hogy a verseny egyetlen problémás pontja a városcímerre vonatkozó kérdés volt, de – mivel a címer az idők során változott –, a zsűri többféle választ is elfogadott.
A díjazás előtt Borbély László, a Dr. Bernády György Közművelődési Alapítvány elnöke üdvözölte a diákokat. Megköszönte, hogy ilyen sokan beneveztek erre a versenyre, és arra kérte a résztvevőket, hogy társaik figyelmét is keltsék fel a Bernády korában való elmélyülés örömére.
A vetélkedő első helyezettje a Bolyai Farkas Elméleti Líceumból érkezett Bernády tanácsosai nevű csapat – Kis Csenge, Pávai-Marossy Zsófia Réka, Popa-Müller Victor Dávid – lett, második helyezést a Dr. Bernády György Általános Iskolát képviselő Városépítők – Bakó Loránd, Luca László, Kecskés Péter – értek el, harmadik helyezett pedig a Várvédők, az Európa Gimnázium csapata – Wagner Thomas, Czink Hunor, Oltean Annamária – lett. A G. Coşbuc Általános Iskola diákjai, a Székölyök nevű csapat – Bakó József, Székely Király Attila, Tamás Szabolcs Huba – Bernády-díjban részesült, a többi csapat részvételi díjat kapott.
Borbély László a középiskolások esszépályázatának győzteseit is kihirdette. A hét pályázó közül a Bernády-díjat – a Hunyadi László által készített, Bernády Györgyöt ábrázoló plakettet – Bakó Eszter, a Bolyai líceum tizenkettedikese kapta, harmadik helyezett Farkas Réka, a Bolyai líceum kilencedikese lett – munkáját Kovács Géza grafikájával jutalmazták –, a második díj – Gyarmathy János plakettje, illetve Kovács Géza grafikája – Szitai Esztert, a Művészeti Líceum kilencedikes diákját illette, a pályázat első díját pedig a Bolyai líceum tizenkettedik osztályába járó Kántor Zsolt kapta, jutalma A marosvásárhelyi Kultúrpalota 1908 – 1913 című album, Hunyadi László és Gyarmathy János plakettje, illetve Kovács Géza grafikája lett.
Nagy Székely Ildikó

Népújság, 2013.X.25.

2013. november 12., kedd

Megvannak a döntős „magyar vitézek”

Hét marosvásárhelyi, egy dicsőszentmártoni és három vidéki iskola diákcsapata jutott be a 19. Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásár Hol terem a magyar vitéz? című játékos vetélkedőjének döntőjébe. A Bolyai Klubban szervezett elődöntőn harminc általános iskolás csapat volt jelen. A verseny előzetes kiírása szerint a döntőben tíz csapat vesz részt, az elődöntőn azonban az első tizenegyben két csapatnak azonos pontszáma volt, ezért a szervezők úgy döntöttek, hogy mindkettőt továbbengedik.
A döntősök:
Rab oroszlán – Unirea Nemzeti Kollégium, Marosvásárhely
Várvédők – Európa Gimnázium, Marosvásárhely
Török Bálint kiszabadítói – Traian Állami Főgimnázium – Dicsőszentmárton
Egri regélők – Bolyai Farkas Elméleti Líceum, Marosvásárhely
Várvédők – Liviu Rebreanu Általános Iskola, Marosvásárhely
Gyulakuti csillagok – Gyulakuti Általános Iskola
Várvédők – Bernády György Általános Iskola, Marosvásárhely
Dobó katonái – Bolyai Farkas Elméleti Líceum, Marosvásárhely
Allahzsatosak – nyárádgálfalvi Szentiváni Mihály Általános Iskola
Egri várvédők – nyárádgálfalvi Szentiváni Mihály Általános Iskola
Eger hősei – Mihai Viteazul Általános Iskola, Marosvásárhely
A szervezők beszámolója szerint a Gárdonyi Géza Egri csillagok című regénye kapcsán meghirdetett vetélkedőre a marosvásárhelyi iskolák mellett a megye olyan településeiről neveztek be, mint Dicsőszentmárton, Nyárádszereda, de a jelentkezők között voltak márkodi, gyulakuti vagy vajdaszentiványi diákok is.
2013-ban ünnepeljük Gárdonyi Géza író születésének 150. évfordulóját. A 19. Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásár szervezői, a Romániai Magyar Könyves Céh és a Marosvásárhelyi Kulturális Központ a neves író tiszteletére hirdette meg a játékos vetélkedőt V – VIII. osztályos diákok számára. A döntőre november 14-én, a vásár megnyitóját követően 11 órától kerül sor a marosvásárhelyi Nemzeti Színház Underground termében.

Népújság, 2013. november 11.

2013. november 11., hétfő

Ősz - IV.D


Orsi levele - VI.D



Az én családom nem hetedhét országon  túl él, hanem a Maros partján, Vásárhely közelében. Édesapámnak három hajasbabája van, akiket kiskorukban mindenhova a hátán cipelt. Előtte anya tette,  de ő persze a pocijában. Én ezeket az apró kedvességeket már rég elfelejtettem, de amióta Bíborka húgom megszületett, s vele is azt teszik,  mindezt mintha ujraélném.
Orsolya vagyok, szüleim középső legbarnább, legmozgékonyabb lánya.  Hosszú hajfonatom van, ezért barátaim Pocahontásnak neveznek, annál is inkább,  hogy Indiánnak, a túravezetőnek,  a kis  segédje vagyok. A gyalogtúrákon mindig mellette haladok,  keresem a jelzéseket a fákon, köveken, kerítéseken, oszlopokon. Még egy kicsit növök és átveszem a helyét. Kiskorunk óta mozgalmas életet élünk, sok sportot kipróbáltattak velünk  szüleink, (társasági tánc, balett, néptánc, atlétika ) végül én megmaradtam a röplabdánál,  nővérem  meg a kosárlabdánál. Édesanya nagyon nehéz sportot űzött kiskorában (evezett), ezért minket könnyeb felé terelt. A zsúfolt iskolai program miatt, alábbhagytunk a komoly sportolással, de kárpotlásul a szülők nagyon sokat visznek magukkal természetbe  télen- nyáron, versenyekre neveznek be, és mostanában a kertben is együtt ültetgetünk, gyomlálunk miközben jóizűen cseverészünk.
 A télen éjszakai gyalogtúrán  voltunk, nagyon tetszett,  ahogyan a sötét erdőben a sok fejlámpa kigyózva világított. Szüleink mindenhova magukkal visznek, és mivel nagyon foglaltak,  sok táborba is elengednek. Idén madarásztáborba, meg természetbúvár táborba készülök, a nővérem uszó meg túlélő táborba.  Apa az Örokmozgó társasághoz tartozik,  anya meg a biciklis társaság egyik alapító tagja (PBU), ezért gyalogtúrákra,  meg biciklis kirándulásokra egyaránt járunk. A könnyebbekre Bíborkát is magunkkal visszük,  őt a gyerekülésbe vagy gyerekhordozóba  ültetik. Tavaly már 100 km-es biciklitúrára  is magukkal vittek, ami persze nagyon nehéz volt a sok hegy,  meg a meleg miatt, de este annyi dicséretet kaptunk a felnöttektől,  hogy az mindent kárpotolt.
Eddigi legszebb élményem tavaly volt, a nyugati Kárpátokban. Sátorban aludtunk ,kinti tüzhelyen főztünk. Anya meg apa egy kalandversenyen ellenörző pontban felügyelt ( én is segítettem), és amikor lejárt a feladatuk,  végigjártuk a versenypályát, sziklára másztunk, tutajon ereszkedtünk örvénylő vízben,  derékig gázoltunk jéghideg patakban sodronykötelekbe kapaszkodva.
Anya annyira szerette apát, amikor megismerte, hogy megtanult horgászni, csak  azért hogy eggyütt lehessenek. Mára már  mindenikünknek van horgászbotja, így anya többet  (ki)bogoz, mint horgászik.
A hegyekben van egy erdei házikónk, ott gyűjtjük, szárítgatjuk a gyógynövényeket,   az erdőben gombát, medvehagymát szedünk,  s amit a legjobban szeretek,  Sándor bácsi lovára is felülhetünk, amikor megengedi. A Sikaszó patakában pancsolunk naphosszat, ami velőt fagyasztóan hideg, és amit  mi Bíbor pataknak neveztünk el, mert a hugunkat abban keresztelték meg.  Egyszer nekem is  lovaim lesznek,  gondozni fogom  őket,  mert állatorvos leszek. Apa már most nekem ajándékozta a mikroszkópját.  Bár én túlzottan csokievő vagyok, rengeteg gyümölcsöt és zöldséget fogyasztunk, mindent tiszta helyről szedünk.  Apróka zöldséges, fűszeres kertünk,  meg egy kis gyümölcsösünk is  van,  amit mamával meg anya növérével közösen gondozgatunk.  Szinte sosem vagyunk betegek, legtöbbször a koppanásainkat, horzsolásainkat kell gyogyítgatni, mert nyughatatlanok vagyunk.
 Hétvégeken ritkán  vagyunk itthon. Péntek este, vagy szombat hajnalban utrakerekedünk, akár biciklikkel, akár autóval, akár gyalog, és úgy elmegyünk, hogy csak vasárnap este érünk vissza, amikor aztán anya alig  győz  minket tisztára sikálni, fésülni, balzsamozni. Hétfőnként tanítónéni is nagyon szereti , ha elmesélem merre jártunk.
Amióta ötön vagyunk, mamát nem vihetjük magunkkal, mert nem fér az autóba, pedig olyan finomakat főzött nekünk, jól ismeri a gyógynövényeket, és mindig fontossá tette  magát. Ő is nagyon szeretett velünk járni, mert nem volt alkalma olyan sokat utazni mint nekünk. Amikor fiatalabbak  voltak tatával,  házat építettek és sok gyerekük  volt.  
Nagyon várjuk a nyári vakációt,  tudjuk tele lesz kalandokkal, és anyának is könnyebb lesz mert amikor fáradtan az irodából hazajön, nem kell  a leckéinket számonkérje, mert nekik nagyon fontos, hogy mi jól tanuljunk.  Apa tanított meg uszni és biciklizni, lovat is ő igért nekem. Most  Bíborkán a sor, hogy mindezt megtanulja.
Tavaly anya és Tímea nővérem néhány díjat meg érmet ősszegyüjtött bicikli meg szaladó versenyen. Én nem voltam olyan ügyes, de most nagyon készülök egy összetett (duatlon) versenyre Tímeával. Lehet nekem is sikerül idén  jó helyen végezni, ezért esténként szaladunk, mert a biciklizés az jól megy már.
Jártunkban-keltünkben az eldobált szemet összeszedjük. Mi soha nem hagyunk nyomot magunk után ha a szabadban vagyunk, nem bántjuk az állatokat és növényeket.
Nem cserélném el senkivel e csodás életem, mi több azt szeretném, hogy mindig eggyütt kiránduljunk,  és a szüleim soha ne öregedjenek meg.

                                              Jánosi Orsolya (11 év)
                                                   Maroskeresztúr

Rajzpályázat

2013. november 10., vasárnap

Erdőben - VI.D



Erdoben - slideshows

Erdőben

A 6.D osztály gondolt egy merészet, és november másodikán kilépett egy vállalkozó szellemű csapat Orsi meghívására a maroskeresztúri erdőbe, szembenézni az ősz bátor színeivel és gazdag illatvilágával. Amint aztán az együttlét haladt az útján, kiderült, hogy nem is a színek és illatok befogadása jelentette a nagy kihívást, hanem inkább a fák megmászása és a mocsáron való átkelés. Az erdőt jól ismerő Orsi bemutatta nekünk „az ő fáit”, amelyek lábon állva (meg itt-ott guggolva) is megmászhatóak, így kisebb kihívást jelentve az otthoni tűre és cérnára, szappanra, meg az édesanyák türelmére. A csapat minden tagja fára került ilyen-olyan formában, kivéve az oszit, aki a fényképész szerepében inkább csak vágyakozva nézte a fákon ücsörgő és fityegő gyümölcsöket, várva, míg valamennyiük lehull, -mászik vagy -ugrik a fáról, hogy aztán közösen folytathassák útjukat. Meg kell jegyeznem itt, hogy Ábel édesanyjának a tű- és cérnakészlete kárát szenvedte ennek a mászkálási lendületnek, mint ahogy Daniék mosógépe sem kellett tétlenkedjen, miután Dánielünk hanyatt landolt a mocsáron átvezető pallóról.

De a kedv az ünnepi volt, mint az erdő öltözéke. A színek csak úgy pörögtek az ágak között bekandikáló tisztafényű sugaraktól. És ezeknek a sugaraknak már melegük is volt, ugyanis Orsi édesanyja teával várt minket, és ameddig azt megittuk, addig a nap már nem csak a hajnali harmatot és az őszi reggel ízét hordozó ködöt oszlatta el, hanem azt a simogató melegét is elterítette már, amely nem a nyár hivalkodó melege, sem a tél fogaival harapó napsütés, hanem az ősznek, a meghitten gondoskodó napnak az otthonos melege. Így a tűz körül nem kellett melegedés végett gyúródni. Csupán a szalonna és a kenyér sütése, pirítása végett álltuk körbe, majd húzódtunk ki a nap füstmentes melegére elfogyasztani kiruccanós ételünket.

Az már csak hab volt a tortán, hogy Orsiékhoz visszaérve meleg gulyással várták a kiránduló csapatunkat. Az idő viszont már nem engedte meg, hogy több időt töltsünk vendéglátóinknál. A napnak a derekán már jóval túl voltunk, és mire hazaértünk, biza már keletje volt a déltájt levetett és fölöslegesnek minősített meleg felsőnek is. 

Szép nappal ajándékoztatok meg engem. Köszönöm. Mindenekelőtt nektek, akikkel együtt járhattam az őszi erdőt, de Orsi édesanyjának is a finomságokért és a fuvarért a vegyi kombinátig, meg Dániel édesapjának is, aki kimenetelkor fordult egyet-kettőt, hogy mindannyian kijuthassunk minél hamarabb Maroskeresztúrra. Na meg a szép időt és jó kedélyt Adónak is, hogy mindannyian épen, egészségesen és szép élménnyel megpakolva térhettünk haza szeretteinkhez.

zoszibácsi

GYEREKSZEMMEL ÁLLATBŐRBEN

          Otthonom egy puhára bélelt, védett fészek, szinte a fa tetején. Méltóságos nagy bükkfa, a hetyke fenyök között. A tetőn áll, a forrás mellett, ahonnan jól belátni a szétszort települést. Alattunk kissé balra, a sietős patak mellett, nagyon sok éve fehérre meszelve, szerényen, várakozik egy boronafából készített kicsi „szénacsináló” házikó, parányi ablakokkal, nem nagyobbak egy sütőkemence ajtajánál.
          Felmenőim egy-egy sikeres vadászat után, lakmározás közben mesélgették, hogy télen a házak lakatlanul álltak, ám tavasz derekán a zetelaki gazdák szekérre ültették családjukat, felhajtották jószágaikat és nyár végéig itt léteztek, gyüjtögettek gombát, áfonyát, málnát, szamocát, készítették a szénát, amit összel bevittek a faluba, legyen amivel az állatokat kitelelni otthon. Esténként tűz köré ültek, krumplit sütöttek, csendesen nótázgattak. Lámpafénynél elköltötték szerény vacsorájukat, majd aludni tértek a pici házikókba, vagy a frissen gyüjtött illatos szénába a tágas szénatartókba. Igen...ez igy nagyon békés és szép lehetett, dalolás, kaszasuhogás, néha fejszecsattogás, fütyörészés.., de én ebből szinte semmit nem tapasztalhattam, amit végtelenül sajnálok. Vércse család ifju sarjaként, el kell áruljam, hogy itt sok az idegen hang, főleg nyáron. A keskeny völgy időközben megtelt tarka házikókkal. Tavaly ültettek nagy oszlopokat villanydrótoknak, a láncfürészek szinte soha el nem hallgatnak, egyenként esnek áldozatul a sudár fenyőfák. Minden irányból hangos zene árad, nagy fekete dobozokból... A gazdák burrogó kis gépezeteket követnek, ami helyettük vágja a rendet. Minden nyaralóház elött, amik átvették a helyét a szémnacsinalóknak, ég egy tűz, körülötte egy-két ember ásítozik, társalogni nem tudnak, egymás szavát nem értik a hangkavalkádban. Sokáig fennt maradnak, égetik a villanyokat, másnap meg délben bujnak ki a házaikból.
           Szerencsésnek mondhatom magam, a mi területünkön, a kicsi házikóhoz, messziről jön egy család, sok eleven kislánnyal, akik reggeltől estig mászkálnak, gyógynövényt gyüjtenek, mártogatják magukat a hideg patakban. Apjuk kis hátizsákot ad mindnek a hátára, és viszi öket barangolni naphosszat. Zenét sosem bömböltetnek, csak figyelnek és hallgatóznak. Rólam is tudnak, mert megérkezésükkor aggodalommal fürkészik van-e mozgás a fánk tetején. A feketeszemű barna lánynak van pásztorfurulyája, amit csendesen fuvogat alattunk, az alsó ágra kapaszkodva.
          Boldogságomat a napokban árnyékolta egy kegyetlen esemény. A szomszéd család víjjogva elmenekült, kis szerelmemmel együtt, mikor egy gondozatlan külsejű favágó a nagy fájukat, pillanatok alatt leterítette láncfűrészével. Bánkodóm Vércse Vilmáért olyan szépen szitált mielőtt, sárkányrepüléssel rácsapott egy-egy izletes gyikra vagy bogárra, és persze, ha észre akarta vétetni magát velem. Ha kedvében akartam járni, dundi kis pockokat ejtettem el neki, olyan huncutul megköszönte őket, szénfekete szemeivel. Gyönyörű kis teremtés, háta és farka rozsdabarna, hasa sárga, apró fekete pöttyökkel, farkán fekete keresztszalag, párja nincs szépségben a vidékünkön. Vajon még rátalálok? Félek és aggodom, mi lesz, ha holnap a mi fánkra vet szemet az a fapusztító?!
         Eltelt az a szép idő, mikor örömöt-bánatot nótába öntött az egyszerű ember, megbékélve magával és a környezetével, hálát adva azért a kicsiért ami neki jutott. Napnyugtakor nyugovóra tért, hogy másnap legyen ereje a teendőinek eleget tenni, emberségesen úgy, hogy az a Jó Istennek is tessék....
                                                                                 Jánosi Orsolya 11 éves, Marosvásárhely

2013. november 8., péntek

Ősz - IV.C

Pumpkin party - VII-VIII. osztályok

A múlt héten véget ért október. Méghozzá egy csütörtöki napon. Ezért kevesebben tudtak jelen lenni a hetedik és nyolcadik osztályosok számára - már nyolcadik éve- megtartott töklámpás bulin.
Mulatság és ügyesség, csapatmunka és egy nagy adag tökmag a végén, na meg az ötletesebbnél-ötletesebb töklámpások. Idén is volt néhány nagyon jó ötlet, ami a lámpásokat illeti. Egyes csapatok már innen-onnan dokumentálódva, vagy előre megszült, saját ötleteikkel felszerelkezve jöttek a faragászatra. Olyan is került, aki díszítő kelléket hozott magával a lámpáshoz, mások pedig a pillanat szülte ihletükre bízták lámpásukat. Az alkotások minősítését ki-ki ízlésére bízom, nekem több is nagyon tetszett.
Munka után édes a pihenés. De még munka közben is az. Így aztán mulatozás nem csupán a végén volt, hanem már munka közben is. Tánc, jó kedély, beszélgetések. Így nem is igazán verseny lett a vége, hanem inkább kiállítás. Majd még egy sor tánc, játék és tánctanulás.
Miután az osztálytermeket kitakarítottuk és a padokat is helyre tettük, bomlott a vásár, aki tehette hazavitte a töklámpást, mások a tökmagot, de mindenki legalább egy tarisznyára való szép emlékkel távozhatott az idei töklámpás buliról.

 tícsörbácsi