A téli vakációra, ám elsősorban a karácsonyi ünnepekre
hangolódva rendezték be a Dr. Bernády György Általános Iskola folyosóit,
ahol december 21-én, csütörtökön délelőtt újra megszervezték az immár
hagyományosnak számító karácsonyi vásárt.
Adventi koszorúk, tobozból, műhóból, színes papírból, filcből
készült karácsonyi díszek, horgolt, kötött gömbök, gyertyamikulások,
papír hóemberek, díszekké varázsolt vécépapírgurigák, ezüstfestékkel
bevont diódíszek, képeslapok, mécsesekké alakított befőttesüvegek,
ékszerek, mellettük ínycsiklandó mézespogácsák, muffinok, kekszszalámik,
sóspálcikák és egyéb édességek várták az érdeklődőket. A padokból és
székekből kialakított pultok mögött az „eladók”, azaz a nulladikostól a
nyolcadikosig, az iskola valamennyi gyereke izgult, kinek a portékája
fogy el hamarabb, s köszönték meg mindannyiszor boldog mosollyal a
termékükért kapott bankjegyeket. A szülőknek és az iskolába tévedőknek
pedig igyekezniük kellett, hiszen a saját készítésű díszek igencsak
fogytak, s a süteményeknek sem lehetett ellenállni, ott helyben jóízűen
elfogyasztották őket.
– Öt évvel korábban indítottuk el ezt a rendezvényt, ami idővel
hagyománnyá vált – meséli a kezdeteket az akkori aligazgató, Balás Éva
tanítónő, ötletgazda. Már az első vásár hatalmas siker volt, 3400 lej
gyűlt össze, aminek a negyede felhasználásáról a diákok szavaztak, hogy
mit vásároljon belőle az iskola: tanfelszerelést, labdákat, játékokat,
szemléltető eszközöket, hogy ne kelljen a szülők ezért is a zsebükbe
nyúljanak. Az összeg többi részét az Iskola másként programjainak
finanszírozására fordították. Az évente sorra kerülő eseményre kalákát
szerveznek, melyen a szülők és gyerekek – tanítóik irányításával – egyre
szebb dolgokat készítenek, s az értékesítésből befolyt összeg így
lassan megduplázódott. Mostanra már az éves kisebb kiadásokat – díjak,
oklevelek, jutalomkönyvek – tudják fedezni a vásár bevételéből.
A nulladikos Réka és a negyedikes Robi portékája szinte az elsők
között lelt gazdára. Nem is csoda, hiszen a készülődésbe finom
főztjeiről és süteményeiről híres nagymamájukat is bevonták, aki örömmel
járult hozzá finom mézespogácsával a bevétel növeléséhez. A gyerekek
anyukájuk segítségével készítették az asztaldíszeket, ékszereket,
ikebanát és karácsonyfadíszeket.
– Mivel a karácsony előtti időszakban rendezzük a vásárt, az esemény
célja a közös készülődésre való ráhangolódás, amelyben minden egyes
családtagnak megvan a maga szerepe, sikerélménye. Azáltal, hogy a
gyerekek otthon közösen dolgozhattak a szülőkkel, csapatépítő jelleget
nyert a munkájuk – áll készségesen rendelkezésünkre Derzsi Ágnes, a
nulladikos Süni csoport tanítónője. Tőle tudjuk meg, hogy a szülők közül
többen úgy oldották meg a „feladatokat”, hogy feljöttek az iskolába,
ahol kellemes teázgatás mellett vághattak, ragaszthattak, varrhattak. De
egy vásár sikere nemcsak azon múlik, hogy szép tárgyak készülnek, ezek
esztétikus kiállítására is hangsúlyt kell fektetni.
Az első alkalommal kiállító gyerekek árgus szemmel figyelték nagyobb
társaik asztalát, illetve hogy milyen termékeknek van a legnagyobb
keletje. „A vásár célja egyben a gyerekek kreativitásának növelése.
Hiszen azzal, hogy látják a gyerekek, hogy termékeiket megvásárolják,
beindul a fantáziájuk, és már januárban elkezdik törni a fejüket azon,
hogy a jövő karácsonyi vásárra miket készítsenek. És minél több tárgyat
készítenek, annál inkább fejlődik kézügyességük, s válnak egyre szebbé,
kívánatosabbá alkotásaik, amelyek aztán bármelyik karácsonyfának vagy
szobának méltó díszévé válhatnak.
Derzsi Ágnest kalotaszegi származású anyai nagymamája vezette be a
kézimunka rejtelmeibe, aki fontosnak tartotta, hogy mind az öt
lányunokáját megtanítsa a kézművességre, kézimunkára. „Mindig is
csodáltam, amint horgolt, gyöngyöt fűzött, varrt. Talán ötéves koromtól
kezdtem intenzíven kézimunkázni. Aztán édesanyám, iskolánk egykori
tanárnője, Berecz Erzsébet egyengette utam a kézimunka terén, sokat
tanultam tőle is. Ezt a tudást fejlesztettem tovább a kor és a divat
elvárásainak megfelelően. Pedagógusként pedig most jómagam próbálom
átadni a kézimunka örömét tanítványaimnak, hiszen a kereskedelemben
vásárolt egyik tárgy sem szárnyalhatja túl egy gyerek, unoka által
készített ajándék szellemi értékét.”
Nagy Annamária
Népújság, 2017. december 27.