Május 24-én VI. alkalommal került megszervezésre a Május virágai elnevezésű vetélkedő a 2-es Számú Kisegítő Iskolában. A vetélkedőt a Maros megyei általános iskolákban tanuló, tanulási nehézségekkel vagy zavarokkal küszködő, fejlesztőpedagógiai tevékenységben részesülő gyermekek számára szervezték, ahová idén, a nagy érdeklődésre való tekintettel, bevonták a speciális nevelésben, oktatásban résztvevő sérült gyerekeket is. A vetélkedőre különböző kategóriákban lehetett benevezni: versmondás, ének és a változtos technikákkal készült kézműves alkotásokkal.
A vetélkedő célja az volt, hogy lehetőséget adjon a tanulási nehézségekkel vagy zavarokkal küszködő, sokszor kudarcokat megélt gyermekeknek arra, hogy sikerélményben, elismerésben részesüljenek, ezáltal önbecsülést szerezzenek olyan területeken, amelyeken esetenként tehetségeseknek, jó képességekkel rendelkezőnek mondhatóak.
Megélhették, milyen az, amikor egy egész terem nekik tapsol, amikor ők kerülnek a figyelem középpontjába. Erre egy tanulási nehézségekkel vagy zavarokkal küzdő gyermeknek különösen nagy szüksége van, ugyanis köztudott, hogy a tanulási zavarok gyakran önértkelési zavarokkal járnak együtt („én nem vagyok olyan jó, mint a többiek...”, „nekem semmi sem sikerül...”stb.), ami gyakran még tovább súlyosbítja a már meglévő nehézségeket. Az önértkelésében sérült gyermek ha tud sem mer felelni, kérdezni, mert fél a kudarctól, attól, hogy a többiek kinevetik, inkább visszahúzódik vagy éppen ellenkezőleg, agresszívvá, másokat bántóvá válik (”inkább bántok én, mithogy engem bántsanak...”). Nagyon fontos a tanulási nehézségekkel vagy zavarokkal küszködő gyermeknek felfedezni azokat a képességeit, készségeit amelyekben elismerést, dícséretet érdemel- az önmagában való hitet erősíteni-, s ezeket visszajelezni felé, ugyanis ezek azok a pontok ahonnan ki lehet indulni a fejlesztésben, nevelésben, ez ad egy pozitív pszichés állapotot a kezdeti apró lépések megtételéhez. Sokszor tapasztalják azt a szülők, pedagógusok, hogy a gyermek érdektelen, unott, motiválatlan a tanulásra –különösen azoknál a tantárgyaknál, ahol nehézségei vannak-, mintha már magában feladta volna, hogy valaha is sikerül túllépni az akadályokon. Ezt tovább fokozhatja, ha az egyéb tantárgyakban, készségekben való teljesítményét lekicsinyítjük vagy figyelmen kívül hagyjuk, pl. „Jó-jó, hogy rajzból, kézimunkából, tornából, környezetismeretből ... nagyon jót kaptál, de miért nem hoztad matekből, románból vagy nyelvtanból...?” A gyermeket gyakran azzal tesszük egyenlővé, amit nem tud és nem azzal amit tud, mintha bennünk is mások mindig csak azt az egy rossz tulajdonságot vennék észre, amiben még fejlődnünk kellene, s az összes többi jó dolgot figyelmen kívül hagynák.
Talán ebben volt különleges ez a vetélkedő, mert nem a hiányosságok, hibák pontozásából állt, hanem a jó képességek, készségek számbavételéből. Mindenki tud valamit, lehet valamiben jó, s mindig lesznek olyanok, akik nálunk jobban tudják, s olyanok is akik rosszabbul.
Iskolánkból 5 diák vett részt ezen a „megmérettetésen”, 2-en a román és 3-an a magyar tagozatról, név szerint: Dudás Csaba, IV. C osztályos tanuló, aki I. helyezést ért el kézműves alkotással, Adorjáni Blanka, III.C osztályos tanuló, aki II. helyezést ért el versmondásban és Balázs István II.C osztályos tanuló, aki II. helyezést ért el ugyancsak kézműves alkotással.
Eredményükhöz gratulálunk, s nemcsak nekik, hanem szüleiknek és tanítójuknak is, akik segítették felkészülésüket.
Tanulságos és emlékezetes napon vagyunk tehát túl, amelynek legfőbb eredménye nem a megszerzett díj, hanem a gyermekek csillogó tekintete.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése