Téli kaland
Egy téli reggelen Mária arra ébredt, hogy valami hull kint. Gyorsan felkelt, felöltözött és odaszaladt az ablakhoz.
- Hull a hó! - kiáltotta örvendezve.
Gyorsan megreggelizett és szaladt a fészerbe a szánkóért. Nemsokára már a domboldalon is volt. Felült a szánkóra, jól meghajtotta magát és ...
- Segítség! Nem tudok megállni! Becsúszok az erdőbe! - sikította.
Nem sokkal, hogy Mária becsúszott az erdőbe, felébredt Ferkó, Mária legjobb barátja. Ő is örült a hónak, akárcsak Mária. Ő is gyorsan felkelt, felöltözött, reggelizett és kiment a domboldalra szánkózni. Ő is becsúszott az erdőbe. Valahogy találkoztak.
- Te is becsúsztál az erdőbe?
- Igen. Te is?
- Igen. Most hogyan találunk ki innen?
- Nem tudom.
Hirtelen egy ember tűnt elő a semmiből.
- Sziasztok, gyerekek. Mit kerestek itt, ahol a madár sem jár?
- Mi a domboldalról csúsztunk be az erdőbe. Te ki vagy?
- Az erdőőr vagyok. És ti?
- Ferkó vagyok, ő pedig a barátnőm Mária. Ki tudsz vezetni minket az erdőből?
- Persze. Kövessetek!
Az erdőőr segítségével hamar kijutottak. Így volt, igaz volt!
Molnár Nóra
Ez rövid és velős volt. Azért én kiváncsi lennék, milyen ėrzés volt körültekinteni a hirtelen fehérré vált világban, milyen volt a szél süvöltése száguldás közben, milyen volt bezúgni a félig betemetett bokrok közt az erdőbe, nekidöccenni(vagy nem) a fatörzsnek, milyen volt fėlni, megmenekülni, fellélegezni, örvendezni. Vajon olyan-e, mint nekem?
VálaszTörlésKöszönöm.
Törlés