A nyugati kereszténységben január 6-án van vízkereszt, avagy a három királyok ünnepe, ez a karácsonyi ünnepek zárónapja, a farsangi időszak kezdete. A keleti kereszténységben a Julián- naptár szerint január 6-7. a karácsony, és 13 nappal később ünneplik a vízkeresztet.
Az ünnepi liturgiában használatos elnevezése Epiphania Domini, azaz az Úr megjelenése, a magyar név a víz megszentelésének szertartásából származik. Vízkereszt a IV. század végéig a karácsonyt is magában foglalta, ennek elkülönülése után lett jelentése a napkeleti bölcsek eljövetele, Jézus megkereszteltetése és Jézus csodatétele a kánai menyegzőn.
Vízkereszt napjától a nagyböjt kezdetét jelentő hamvazószerdáig (idén február 17-ig) tart a farsang, a karneválok ünnepi időszaka. Ez a közelgő tavasz örömünnepe, egyben a tél és a tavasz jelképes küzdelmének megjelenítése. A hamvazószerda utáni napon a böjtöt még felfüggesztették, hogy a farsangi maradékot elfogyaszthassák, ez a torkos vagy zabálócsütörtök.
A magyarság farsangi rítusai és hiedelmei főként a három utolsó farsangi napra – farsangvasárnapra, farsanghétfőre és húshagyókeddre (a farsang farka) – vonatkoznak, amely télbúcsúztató is. A legjellemzőbb az álarcos, jelmezes alakoskodás.
Forrás: Népújság, 2012. január 5.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése