Iskolánk diákjai a nyolc döntős csapat között: Fülöp Ábel, Molnos Tamás, Tobiás Béla. Mindhárman a VI.D osztály tanulói. A vetélkedőre Kádár Andrea Noémi magyar szakos tanárnő irányításával készültek fel.
Gratulálunk mindnyájuknak!
„Én az önfeledt olvasásnak vagyok a híve, és nem annak, hogy a gyerek vissza tudjon mondani szövegeket. (…) A gyerekek így is rengeteg versenyhelyzeben találják magukat, szeretném, hogy az olvasás ezzel szemben mindig pozítív élmény maradjon minden diák számára” – mondja Makkai Kinga, a program koordinátora.
Az ötödikes és hatodikos diákok Igaz Dóra Egy fiú a csapatból című kötetét kellett elolvasniuk. A történet hősei nagyjából egykorúak az itt versengő diákokkal. A két fiú, Dani és Zsombor nehezen találja a közös hangot a szüleivel, a technikai eszközök, a virtuális valóság otthonosabb számukra. Egy adott ponton a két jóbarát a nagyapa történetei által szembesül a holokauszt témájával. És ezt kibontva reflektálnak a saját életükre, problémáikra. Ebből a rövid ismertetőből is kitűnik már, hogy a történet egyre halmozza a nehéz témákat.
A műhelymunka több stációból állt össze. Elsőként az ismerkedésre, ráhangolódásra került sor. A csapatok nagyrészt marosvásárhelyi iskolákból érkeztek, viszont Segesvárról, Székelyudvarhelyről és Csíkszentdomokosról érkezett csapatok is színesítették az összetételt. A Tollforgatók, a 6. (B) Irodalmárok, a Túlélők, az Okoskodók, a Szószedők, a Csak Csajok, a Rágcsálók és a Helyesírók tagjai Magyari Izabella segítségével elevenítették fel a történet fontosabb eseményeit és témáit, majd ezt követően alig észrevehetően tevődtek rá a diákokra a kicsit sem könnyűnek nevezhető problémafelvetések.
A 10-11 éves gyerekek olyan kérdésekkel kellett számoljanak, hogy mit jelent kiközösítettnek lenni, a felelősség, mennyire vállaljuk fel a saját hibáinkat, vagy hogy mit jelent bátornak, vagy éppen gyávának lenni. A felvezetőnek egyik fontos kérdése: én hogyan cselekedtem volna az egyes szereplők helyében? A holokauszt témából kiindulva erre még egy felnőtt sem adhat racionális választ. Az életveszélyt nem lehet elképzelni. Külső szemlélőként nézve az az érzés fogott el, hogy túlságosan nehezek ezek a szavak, mintha arra kérnénk őket, hogy fogjanak ölbe egy sziklákkal teli zsákot. Amíg ezen gondolkodtam, a diákok egyre másra emelték a kezüket, amilyen magasra csak bírták. Ők vállalják a döntéseiket, legalábbis elméletben. Olyan egyenesen és biztosan, ahogyan most a kezük az ég felé nyúlik.
A foglalkozás második részét alternatív történelem órának nevezném. Barabási Tivadar vezetésével a diákok végigpörgették a regény történelmi hátterének fontosabb adatait. Sziporkázott a kérdezz-felelek. A diákok ontották az adatokat, Barabási Tivadar pedig megpróbálta összefonni azt egy érthető egésszé.
Ezt egy gyors vetélkedő követte, majd rátértek a műhelymunka leggyakorlatiasabb részére, ahol többféle feladattal, drámajátékkal egészítették ki, dolgozták fel a történetet, a történet által felmerülő kérdéseket és távolabbinak tűnő fogalmakat. Maga a regény egy olyan kort és eseményt boncolgat, ami többszörösen túlnövi egy ötödikes gyerek képzeletét. Még akkor is, ha ma a diákok sokkal többet látnak a virtuális világon keresztül, mint eddig bármelyik kor gyermeke. Amit mégis megérthetnek, azok a történet által kínált emberi viszonyok, és olyan kérdések, amelyek a kiskamaszokat ugyanúgy foglalkoztatják ma is, mint bármikor az emberiség közösséggé formálódása óta.
„Azt akarom, hogy ez a döntő ne is döntő legyen, hanem egy utolsó lehetőség a játékra, hogy a beszélgetések, drámajátékok által oldott körülmények között teljesedjen ki az olvasmányélmény, és nem utolsó sorban egységes jutalommal távozzanak a gyerekek” – hangsúlyozta Makkai Kinga. Az elégedett gyermeki mosoly pedig alá is támasztotta, hogy valóban szüksége volt ennek a vetélkedőnek a reneszánszára így, a huszonöt év margójára.
Brassai Eszter
25. Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásár
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése