Farsangzáró ünnepek – farsang farka

A farsangzáró ünnepek jeles napjai a farsangvasárnap, farsanghétfő (asszonyfarsang) és húshagyó kedd alkotja, a legtöbb népszokás ehhez a három naphoz kapcsolódik.

Farsanghétfő az asszonyok napja volt, úgy is hívták, asszonyfarsang. Néhol az asszonyok férfiruhába öltöztek, és amelyik férfi a kezeik közé került, azt jégcsappal borotválták meg. Este pedig macskabált tartottak, ahová férfi be nem tehette a lábát. Vitték a sok ételt-italt, pogácsát, fánkot, sonkát. Gyakran táncra is perdültek.

Húshagyó kedd a farsanghétfőt követő nap. Jellegzetes szokás volt a bakkuszjárás, vagyis szamár illetve kecskebőrbe bújt legények felvonulása.

Hamvazó- vagy böjtfogadó szerda volt a húshagyó kedd utáni nap. Hívő katolikus ettől kezdve húsvét vasárnapjáig nem ehetett zsíros és húsételeket. Az edényeket hamuval, lúggal kimosták. Misére mentek, ahol a pap behamvazta a hívek fejét s arra emlékeztette: porból lettél és porrá leszel.

Torkos csütörtök valamikor a hamvazó szerda előtti csütörtököt jelezte. Ekkor igen sok laktató, húsos, zsíros ételt főztek, mert úgy tartották, ha ilyenkor sokat esznek, akkor egész évben lesz ennivaló az asztalon.

Ma már minálunk a torkos csütörtök áttevődött a hamvazó szerda utáni csütörtökre. Ekkor egy napra abbahagyták a böjtöt, hogy elfogyasszák a farsangi eszem-iszom maradványait. Azt mondogatták: inkább a has fakadjon, mintsem maradék maradjon. E napnak sok más neve is van, így pl. kövér-, zabáló-, csonka csütörtök.

Régen a legtöbb lakodalmat farsang végén tartották. A legvidámabb, legzajosabb télűző, tavaszköszöntő népi mulatságok ideje volt, evés, ivás, móka, alakoskodás, tánc következett. Szombat estétől húshagyó kedd éjfélig tartó időszakot nevezték farsang farkának, a hét hátralévő részének pedig csonkahét volt a neve.

Számos népszokás fűződik a farsanghoz. Erdélyben szokás volt a jelmezes-álarcos alakoskodás, a farsangi lakodalom után pártában maradt vénleányok és vénlegények kicsúfolása, vagyis a tuskóhúzás, de a farsangtemetés is. A falusi emberek felöltöztettek egy szalmabábut, mely a telet jelképezte, s nagy dérrel-dúrral, sok tréfával kísérve végighordozták a falun, majd elégették vagy a vízbe dobták. Emellett szokás volt a farsang és a böjt vetélkedése Konc király és Cibere vajda képében.

A Kárpát-medencében a magyarság körében más népszokások is éltek, úgymint a zajos kongózás, hajnalozás, az állakodalom, a hamis bíróság, a sardózás, a mohácsi busójárás. 

A farsangi bállal befejeződött az egész farsangi ünnepkör. Megkezdődött a nagyböjt, mely hamvazószerdától húsvétig tart, és Jézus negyvennapi böjtölésének emlékezetére szentelték. 

Ekkor csak kenyeret, sót és száraz növényi eledeleket ehettek, és napjában csak egyszer. Elterjedt böjti étel volt a korpából készült savanyú cibereleves, tejleves, bableves, tésztaételek, sós vízben főtt bab, olajos káposzta, főzelékek, aszalt gyümölcsök, tojás- és halételek.  Nagyböjtben nem rendeztek esküvőt, hangos mulatságot sem.