Demény Péter meseórája a Bernádyban

Egy szomorú kislány és egy bánatűző manó történetével

 

ajándékozta meg csütörtök délelőtt a marosvásárhelyi Dr. Bernády György Általános Iskola felső tagozatos diákjait Demény Péter író, a Tamara és a vidámság mellénye című új meseregény szerzője és párja, Eperjesi Noémi, a könyv illusztrátora.

 

A kamaszodó lélekhez tökéletesen illő mű alkotói Kádár Andrea Noémi magyar szakos tanárnő meghívására érkeztek az 5–8. osztályos bernádysok körébe. Az együttlét első perceiben Demény Péter megszokott, közvetlen stílusában arról kérdezgette a jelenlevőket, hogy szoktak-e vidámak, illetve szomorúak lenni, és általában mi okoz nekik bánatot: az iskolai osztályzatok, esetleg egy szülői veszekedés? 

 

– A rajzfilmekben is van szomorúság, feszültség, hogy legyen mire felépíteni a történetet – jegyezte meg az író, majd körvonalazta a múlt évben a Kreatív Kiadó gondozásában megjelent könyv cselekményét. Főhőse, a publikummal egyidős Tamara szülei veszekedése miatt szomorkodik, de éjszaka érte jön egy manó, hogy megvigasztalja. 

 

– Kicsit magamról is írtam ezt a könyvet – tette hozzá Péter, majd azt is elárulta, hogy a kiadó várja a folytatást.

 

 

                                                               Fotó: Nagy Tibor

 

Eperjesi Noémi az illusztrátori munkáról, ezen belül a kis kötet rajzainak születéséről mesélt.  

 

– Először megvan a szöveg, azután jön a rajzolói fantázia. Csak a forma, a keret van megszabva, maga a rajz nem. Képekben gondolkozom, minden fejezetnél, illetve oldalnál filctollal aláhúzom a legfontosabb szereplőt, a tájat és azt, hogy kivel tartja a főszereplő a kapcsolatot. Ezekre épül az illusztráció. Ugyanakkor olyan részleteket is megfestek, amelyek a szövegben nem jelennek meg, például azt, hogy milyen népművészeti motívumok díszítik a táskákat, amelyek között Tamara bolyong. Én ezzel teszek hozzá valamit magamból a műhöz. 

 

A színes, tetszetős könyvborítók témakörénél Fodor Sándor Csipikéje is szóba került. Demény Péter elmesélte, hogy a több nemzedék kedvenc olvasmányélményei között számontartott mű szerzőjéhez személyes emlék fűzi, első írásait ugyanis Fodor Sándornak küldte el, aki „kedves, visszautasító” levélben intette türelemre az írói reményeket tápláló fiatalt. Végül a remények valóra váltak, és ebben Demény Péter szerint annak is fontos szerepe volt, hogy sikerült megőriznie magában egyfajta gyermekséget. Új meseregényéhez visszatérve, Kádár Andrea Noémi a valós és mesevilág találkozására, illetve a mű végén érvényesülő mesei igazságszolgáltatásra hívta fel diákjai figyelmét. Tamara „megvidámodása” egy valóságos térben, az Óriáspingvin bevásárlóközpontban, táskavásárlás közben történik. De miért pont a vidámság mellénye? – tette fel a kérdést a szerzőnek a rendezvény házigazdája.

 

– Mert nem akartam benne hagyni a szomorúságban a kislányt, aki a való világban az én lányom – válaszolta Demény Péter. 

 

Az elkövetkezőkben arról is szó esett, hogy kizárólag akkor ír-e valaki gyermekkönyvet, ha ő maga is szülő. Ennek kapcsán példák és ellenpéldák is elhangzottak, a fiatal nemzedékekhez szóló verseiről ismert Weöres Sándornak ugyanis nem voltak saját gyermekei, Demény Péter meseregényeihez viszont szükség volt az apaság megtapasztalására.

 

– Amint nőtt a lányom, úgy éreztem, hogy kiszárad bennem a meseforrás. Végül újra visszataláltam hozzá – jegyezte meg az író. Eperjesi Noémi viszont úgy tudja rajzaival megérinteni a kis- és kicsit nagyobb gyermekek lelkét, fantáziáját, hogy közben még nem élte meg az anyaságot.

 

A meseóra második felében a gyermekek kérdezgették a meghívottakat. Többek között arra voltak kíváncsiak, hogy mikor készült el a házaspár első közös könyve – egy felnőtteknek szóló kötet 2015-ben, egy évre rá pedig egy gyermekkönyv, mondták a vendégek; mennyi ideig tart megírni egy könyvet? – Tamara története két hét alatt született meg, árulta el Demény Péter; és sokat gondolkozik-e Noémi a rajzok elkészítésén. 

 

A beszélgetés után az író az izgalmas hetedik fejezet, a táskákkal való találkozás jelenetét olvasta fel a gyermekeknek. Itt hangzik el a meseregény talán legfontosabb üzenete is: „Az a lényeg, hogy belül vidám légy, és mindig nevess.”

 

Az együttlét végén Eperjesi Noémi a könyvborító-készítés fortélyait ismertette meg lépésről lépésre a diákokkal, akik kedvenc meseregényükhöz tervezhettek borítót.

 

Nagy Székely Ildikó

 

Forrás: Népújság, 2019.02.01.