2017. június 12., hétfő

Matekverseny - 2017




            Nem hittem volna…

Egy újabb matekverseny!  Egyesek fintorognak, míg mások lemondóan legyintenek: kockafejek. És igazuk van!  Az első verseny előtt én is így gondoltam. Mit keresek én itt?  Az még csak hagyján, hogy itthon elmegyek egy-egy versenyre, de csak azért utazni órák hosszát, hogy másnap megoldjak néhány feladatot… ha épp sikerül… ez azért már túlzás! Nem beszélve a társaságról! Csupa kocka!  Matekről beszélni egész nap … tök unalmas.  Ezért talán pont én voltam a legjobban meglepődve, hogy  ilyesmiről  szó sem volt. Helyette volt jókedv, nevetés, szórakozás!
Az utazást szeretem a legjobban. Változik a táj, változnak az emberek, mindig történik valami. Egyszer Kárpátalja  felé még macit is láttunk átcammogni az úton.
A megérkezés  pillanata is izgalmas. Milyenek a szobák? Kik a szobatársak? Már kezdjük lassan megismerni egymást. Az első nap hangulatában, még ha nem is mondjuk ki, ott van az izgalom és a várakozás. De másnap, a verseny után, már  felszabadultabbak vagyunk. Ilyenkor várost, múzeumot látogatunk, vagy  épp kirándulunk. Minden városnak megvan a maga  varázsa .
 Szatmár az épületeiről, míg Nagykároly a  régi  váráról  maradt emlékezetes.
 Kárpátalja, illetve Beregszász már más világ volt. Nagyon-nagyon rossz utak és nagyon-nagyon kedves emberek.  A munkácsi  vár csodálatos. Az ódon várfalak még mindig  őrzik a régi  történelmi korok  hangulatát.
            Nagyvárad is gyönyörű. Csodálatos  parkjai, épületei, csillag alakú vára mindenkit lenyűgözött.
Az  utazás utolsó és egyben  legizgalmasabb pontja mindig az  eredményhirdetés. Van sírás, nevetés, boldog mosoly és néha egy- egy elhullatott könnycsepp is. De megéri, mindig megéri, mert a hosszú utazások után rájövünk, milyen jó is hazaérkezni .
                                   
                                                                       Nagy Zsuzsa VI.C


 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése