2017. május 8., hétfő

Az Országos Kisebbségi Történelem tantárgyverseny margójára



          Kedves diákok! Megéri a sok fáradozás és tanulás, ha eljutunk egy tantárgyverseny országos szakaszáig!
       Remegő kézzel tettem be a bőröndöm a kocsi csomagtartójába a várva-várt reggelen. Egy hosszú, csendes, havas út után végre megérkeztünk Csíkszeredába. Egy tanár elkísért a szállásunkig. A szobatársammal egyszerre érkeztünk, tehát gyorsan összebarátkoztunk. Miután mindenki felhívta a szüleit és megnyugtatta őket, hogy jól utaztunk és minden remek, egy kis szabad program következett. Egyszer egy tanár bekopoktatott, hogy kellene menni vacsorázni. Evés után a tantárgyverseny ünnepélyes megnyitója következett. Ezután mindenki a táncházba ment és csíki néptáncot tanultunk.                                   
        Másnap reggel korán kellett felkelni. Lementünk reggelizni és utána elindultunk a termek felé. Miután leadtuk a kabátunkat és más személyes tárgyainkat, elfoglaltuk helyeinket és megkezdődött a verseny. Izgalmas perceket éltünk át. Miután befejeződött a megmérettetés, mindenki a javítókulcsot böngészte. Mi is oda mentünk: voltak jó és voltak rossz válaszok is. Ezután jött a szóbeli próba. Nagyon izgultunk! Károly Róbert uralkodóval kapcsolatos darabot adtunk elő Kiss Tamással. Jól sikerült! Ezután már csak az eredményhirdetés miatt kellett izguljunk. Egy kis pihenés után ez is bekövetkezett. A szóbeli próbán a legnagyobb pontszámot értük el, ezért megkaptuk a különdíjat. Nagyon boldogok voltunk! Nem is kell mondanom, hogy ezután lefeküdni  majdnem lehetetlen volt! Persze a felügyelő tanárok is tudták, hogy ezt meg kell ünnepelni, ezért hagyták, hogy egy kicsit később oltson villanyt a társaság. A harmadik nap sem volt kalandmentes, ugyanis meglátogattuk a csíksomlyói templomot. Sajnos, miután visszatértünk már kellett is indulni, tehát búcsút vettünk az ott megismert új barátainktól és hazafele tartottunk.
       Mire hazaértünk fedeztem fel az újságokban, a Facebookon több és több cikket, amelyekben Tamás és az én nevem szerepelt, csak akkor jöttem rá, hogy ahogy ott többször is elismételték, valóban TÖRTÉNELMET ÍRTUNK!
                                                                                                     Kovács Dóra VI.C

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése