Juhász Gyula: Az utolsó vacsora
(részlet)
Tamás révedve néz a
mécsvilágra,
|
Péter zokog és árvább, mint az
árva,
|
Judás se szól, csak apró szeme
villan,
|
Remegve érzi: az ő órája itt
van!
|
|
Csak egy nyugodt. Nagy,
sötétkék szemében
|
Mély tengerek derűs békéje él
benn.
|
Az ajka asztali áldást rebeg
S megszegi az utolsó kenyeret!
|
|
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése