Kedves 8.C osztály!
Sok kiránduláson kacagott együtt a mai 8.C
és 7.D osztály. Néhányan barátok is lettünk, együtt versenyeztek a fiúk
fociban, jó kis csapatmunka volt az iskola másképpen.
De hadd gondoljunk vissza arra a
napra, mikor szüleinkkel, kéz a kézben elindultunk az iskolába. Kezdődik, itt
az első osztály. Ismeretlen gyerekek tengere egy ismeretlen helyen. Lehet, hogy
féltünk, lehet, hogy nem. Van, aki jól tűrte szüleink kezét elengedni, van aki
nem. Sírtunk, barátkoztunk, megszoktuk. Megszoktuk, hogy rutinosan be kellett
érni a már nem ismeretlen iskolába pontban nyolcra. Megkezdődtek az órák, tanulni
kellett. Aztán telt az idő, csak úgy szálltak az évek és ötödikesek lettünk.
Fura volt, hisz nem egy tanítónéni tanított minket, hanem minden tantárgyból
külön új tanárok. Sok új tantárgyat, sok új tanárt kellett megszoknunk. Ám ez
is ment nektek, hisz most itt álltok ennek a lépcsőfoknak utolsó fokán, ti már nyolcadikosok
vagytok. Jövőre már más osztály veszi át a helyeteket, hisz ti szétszóródva elkerültök
más iskolákba. Lesznek majd akik együtt maradnak, ám lesznek kik legjobb
barátjuk támogatása nélkül kell egy újabb ismeretlen világba beilleszkedniük.
Életünk egy kisebb mókuskereke az iskola világa.
De a legfontosabb, bár útjaitok
szétválnak, soha ne feledjétek az egymással töltött kellemes, vicces, de akár
bosszantó pillanatokat. Soha ne feledjétek el egymást! Emlékezz!
Checiches Tamara, VII.D osztály
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése