A magyar költészet napja - felső tagozat

 Zord időben a költészet napját ünnepeltük!

Április 11-e – József Attila születésnapja – a magyar költészet ünnepe.
Évek óta hagyománnyá vált, hogy ezen a napon a versek kiszabadulnak a könyvekből: felcsendülnek az iskolák folyósóin és udvarain, kávéházakban, tereken, utcákon. A költészet ilyenkor nem csak olvasmány — élmény, közösség, jelenlét.

Különös ereje van, ha mindezt zord idő kíséri. Mintha a szél, az eső vagy a komor égbolt csak még inkább kiemelné a versek fényét. József Attila életműve maga is ezekből az ellentétekből építkezik: fény és árnyék, fájdalom és szépség, lázadás és szeretet — mind együtt lüktetnek benne.

Diákjaink is lelkesen készültek erre az alkalomra magyar szakos tanáraikkal, Kádár Andrea Noémivel és Ionescu Judittal együtt. Az eseményen olyan  versek csendültek fel József Attila költeményeiből mint Áldalalak búval, vigalommal, a Mama, Kedves Jocó, Istenem, Tiszta szívvel.

Gratulálunk! 

Köszönjük a szervezőknek és a résztvevőknek!

József Attila

ÁLDALAK BÚVAL, VIGALOMMAL

Áldalak búval, vigalommal,
féltelek szeretnivalómmal,
őrizlek kérő tenyerekkel:
buzaföldekkel, fellegekkel.

Topogásod muzsikás romlás,
falam ellened örök omlás,
düledék-árnyán ringatózom,
leheletedbe burkolózom.

Mindegy szeretsz-e, nem szeretsz-e,
szivemhez szívvel keveredsz-e, –
látlak, hallak és énekellek,
Istennek tégedet felellek.

Hajnalban nyujtózik az erdő,
ezer ölelő karja megnő,
az égről a fényt leszakítja,
szerelmes szivére borítja.

1927 karácsony