Advent azt jelenti várakozás. Várakozunk. Kire? Mire? És miközben várakozunk nem vesszük észre azt, ami itt van, ami értékes. Gyermekkoromban sötétben és hidegben várakoztam karácsonyra, az ajándékra vagy ahogy az én szülőföldemen mondják a Jézuska megérkezését vártam. De ezek a várakozások mégsem voltak szomorúak, mert összegyűltünk szomszédok, volt sültkrumpli a lerben, savanyú káposzta, hagyma és öröm, jókedv, mert együtt voltunk. Felnőttként és anyaként éjszakákat készítettem a gyermekemnek az adventi naptárt, díszítettem a lakást, majd amikor nagyobb lett, készítettük az adventi koszorút, takarítottunk és minden adventi vasárnap vendéget vártunk, hogy együtt várakozzunk azokkal, akiket szeretünk. Akaratlanul is influencerek vagyunk, mintát adunk cselekedeteinkkel. Idén sokkal nehezebb minden. Félünk, aggódunk szeretteinkért, azokért, akik hivatásuknak választották a gyógyítást, a bolti eladókért, az online világban egyre szomorúbb és magányosabb tanítványainkért. De közben takarítunk, játékestet szervezünk, a templomban meghallgatjuk a gyermekek citerajátékat, díszítjük a lakást és a koszorút, mert így szoktuk, mert kell valami, ami erőt ad. Erőt a hétköznapok várakozásában, erőt, hogy elviseljük a kedves ismerősök elvesztését, erőt, hogy higgyük a fény győz a sötétség felett, és idén is meg fog születni Jézuska, mert várjuk.
Áldott adventi várakozást kívánok mindenkinek!
Kádár Andrea Noémi magyartanár
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése