Erdőben - VI.D

Erdoben - slideshows

Erdőben

A 6.D osztály gondolt egy merészet, és november másodikán kilépett egy vállalkozó szellemű csapat Orsi meghívására a maroskeresztúri erdőbe, szembenézni az ősz bátor színeivel és gazdag illatvilágával. Amint aztán az együttlét haladt az útján, kiderült, hogy nem is a színek és illatok befogadása jelentette a nagy kihívást, hanem inkább a fák megmászása és a mocsáron való átkelés. Az erdőt jól ismerő Orsi bemutatta nekünk „az ő fáit”, amelyek lábon állva (meg itt-ott guggolva) is megmászhatóak, így kisebb kihívást jelentve az otthoni tűre és cérnára, szappanra, meg az édesanyák türelmére. A csapat minden tagja fára került ilyen-olyan formában, kivéve az oszit, aki a fényképész szerepében inkább csak vágyakozva nézte a fákon ücsörgő és fityegő gyümölcsöket, várva, míg valamennyiük lehull, -mászik vagy -ugrik a fáról, hogy aztán közösen folytathassák útjukat. Meg kell jegyeznem itt, hogy Ábel édesanyjának a tű- és cérnakészlete kárát szenvedte ennek a mászkálási lendületnek, mint ahogy Daniék mosógépe sem kellett tétlenkedjen, miután Dánielünk hanyatt landolt a mocsáron átvezető pallóról.

De a kedv az ünnepi volt, mint az erdő öltözéke. A színek csak úgy pörögtek az ágak között bekandikáló tisztafényű sugaraktól. És ezeknek a sugaraknak már melegük is volt, ugyanis Orsi édesanyja teával várt minket, és ameddig azt megittuk, addig a nap már nem csak a hajnali harmatot és az őszi reggel ízét hordozó ködöt oszlatta el, hanem azt a simogató melegét is elterítette már, amely nem a nyár hivalkodó melege, sem a tél fogaival harapó napsütés, hanem az ősznek, a meghitten gondoskodó napnak az otthonos melege. Így a tűz körül nem kellett melegedés végett gyúródni. Csupán a szalonna és a kenyér sütése, pirítása végett álltuk körbe, majd húzódtunk ki a nap füstmentes melegére elfogyasztani kiruccanós ételünket.

Az már csak hab volt a tortán, hogy Orsiékhoz visszaérve meleg gulyással várták a kiránduló csapatunkat. Az idő viszont már nem engedte meg, hogy több időt töltsünk vendéglátóinknál. A napnak a derekán már jóval túl voltunk, és mire hazaértünk, biza már keletje volt a déltájt levetett és fölöslegesnek minősített meleg felsőnek is. 

Szép nappal ajándékoztatok meg engem. Köszönöm. Mindenekelőtt nektek, akikkel együtt járhattam az őszi erdőt, de Orsi édesanyjának is a finomságokért és a fuvarért a vegyi kombinátig, meg Dániel édesapjának is, aki kimenetelkor fordult egyet-kettőt, hogy mindannyian kijuthassunk minél hamarabb Maroskeresztúrra. Na meg a szép időt és jó kedélyt Adónak is, hogy mindannyian épen, egészségesen és szép élménnyel megpakolva térhettünk haza szeretteinkhez.

zoszibácsi