A hazugság
története
Színjáték egy felvonásban
Mesélő:
Egyszer, ezelőtt kicsivel régebb, kb. 5 napja, a Hazugság
élete egyik legnagyobb pillanatára készült. Felvette fekete frakkját (de
véletlenül se lopta el Frakkot, a kutyát a meséből, és az ő bőrét vette fel),
és most várt. Azt várta, hogy belépjen hitvese, az Igazság.
-Jajj! Hol van az én egyetlen tündérbogaram? kérdezte Hazugság.
-Ugye, kicsi szentem, éppen ma nem késtem el? lépett be Igazság.
-Dehogy, drága angyalom,
neked nyújtom a karom!
Menjünk az oltár elé,
Legyünk mindig egymásé!
Odamentek a paphoz, aki azelőtt a mesélő volt:
Pap:
-
Itt, Isten színe
előtt ezt a férfit és ezt a nőt, azaz ezt a nőt és ezt a férfit összeadjuk,
mert ezért gyűltünk itt össze!
(Miközben beszél, elhúzza a szavakat.)
Mesélő:
A Hazugság és az Igazság beköltöztek egy jó tágas emberbe és attól fogva az
lett a kétszínű ember. (A mesélő tapsol egyet, mindenki megfordul és újabb
tapsra visszafordulva a történet négy év múlva folytatódik.)
-
Drágám, őszinte
leszek, nem megy a kockás blúzod a csíkos gatyáddal! mondja Igazság.
-
Folyton csak
kötődsz velem, nem szeretlek! Benyújtom a válópert!
(Igazság sír, de csak nem tudja meghatni férjét, elválnak.)
Mesélő:
Azóta van sokkal kevesebb igazmondó ember, mert az Igazság elbújva sír, s
csak ritkán jön ki, hogy teremtsen egyet.
VÉGE
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése