Örvendetes, hogy az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsnak a marosvásárhelyi Petőfi-szobornál – immár hagyományosan – szervezett március 15-i rendezvénye elsősorban a fiatalokról szólt. S március idusának üzenetét nem mások, mint a fiatalok tolmácsolták.
Miután dr. Flender Gyöngyi Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusának nevében felolvasta Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnökének ünnepi üzenetét, Csibi Kriszta, a marosvásárhelyi Művészeti Líceum diákja alkalomhoz írt esszéjét osztotta meg a hallgatósággal, és többek között arra a kérdésre kereste a választ, hogy mit jelentenek a mai fiataloknak a 170 évvel ezelőtti eseményen megfogalmazott eszmék. Mit ünnepelünk március 15-én? – tette fel a kérdést a szónok –, melyek azok az értékek, eszmék, amelyek megfogalmazódtak az 1848-as forradalmat kirobbantó fiatalokban, és miként tükröződnek a mai fiatalok életében? Ezek közül megemlítette a bátorságot, az összetartást, az egyenlőséget, az egyenlő esélyt tanulásban, a testvériséget és a hitet az életcélok megfogalmazásában, valamint az elkötelezettséget azért, hogy beteljesíthetővé váljanak az álmok, a tervek. Ma is ki kell állni a véleményünkért, büszkén kell vállalunk magyarságunkat, de mindenekelőtt embernek lenni „büszke gyönyörűség” – fogalmazott a végzős diáklány.
Csibi Kriszta felszólalását követően a 11. osztályos Babos Noémi népdalt énekelt, míg Nagy László – mindketten a Művészeti Líceum tanulói – szavalt. Az ünnepi műsort a Bolyai Farkas Elméleti Líceum kórusának (Illés Lajos: Szózat, Kormorán: Himnusz-töredék), majd az iskola zenekörének fellépése (Kormorán: A költő visszatér) követte. Köllő Magor Örs Sajó Sándor Magyarnak lenni című versét, Nagy Boróka Ady Endre Magyar jakobinus dala című versét szavalta el.
Ezután a Dr. Bernády György általános iskola diákjai léptek fel: a hetedikes Simon Csenge népdalt énekelt, míg a nyolcadikos Székely Dániel szavalt. Végül a Református Kollégium diákjai Lészen ágyú címmel rövid jelenetet adtak elő Sombori Sándor Gábor Áron című regényéből ihletődve. Felelevenítették az 1848. november 23-i sepsiszentgyörgyi honvédelmi bizottmány akkori székházában megtartott gyűlést, ahol a vitán háttérben meghúzódó Gábor Áron felszólalt, és a következőket mondta: „Hallom, hogy a főtiszt urak azt mondják, meg kell hajolnunk az ellenség előtt, mivel nincs muníció, nincs ágyú. Lészen ágyú és muníció, amennyi kell! Semmi mást nem kérek, mint felhatalmazást arra, hogy a fülei hámorhoz utazhassak, ott dolgozhassak és dolgoztathassak, s ha mához két hétre Sepsiszentgyörgy piacán hat ágyú nem lesz felállítva, és azokkal a próbalövésnél célt nem találok, akkor én magam állok tízlépésnyire az ágyú elébe céltáblának.”
A marosvásárhelyi Petőfi-szobor előtti rövid jelenet végén képletesen dörgött is az ágyú, ezzel jelezve a fiatalok korabeli elszántságát, elkötelezettségét az ügy mellett.
Az iskolások műsora után koszorúzással, majd a nemzeti és a székely himnusz eléneklésével zárult az ünnepség a Petőfi-szobornál.
Vajda György
Népújság, 2018. március 15.
