Az Országos Kisebbségi Történelem tantárgyverseny margójára

          Kedves diákok! Megéri a sok fáradozás és tanulás, ha eljutunk egy tantárgyverseny országos szakaszáig!

       Remegő kézzel tettem be a bőröndöm a kocsi csomagtartójába a várva-várt reggelen. Egy hosszú, csendes, havas út után végre megérkeztünk Csíkszeredába. Egy tanár elkísért a szállásunkig. A szobatársammal egyszerre érkeztünk, tehát gyorsan összebarátkoztunk. Miután mindenki felhívta a szüleit és megnyugtatta őket, hogy jól utaztunk és minden remek, egy kis szabad program következett. Egyszer egy tanár bekopoktatott, hogy kellene menni vacsorázni. Evés után a tantárgyverseny ünnepélyes megnyitója következett. Ezután mindenki a táncházba ment és csíki néptáncot tanultunk.                                   
        Másnap reggel korán kellett felkelni. Lementünk reggelizni és utána elindultunk a termek felé. Miután leadtuk a kabátunkat és más személyes tárgyainkat, elfoglaltuk helyeinket és megkezdődött a verseny. Izgalmas perceket éltünk át. Miután befejeződött a megmérettetés, mindenki a javítókulcsot böngészte. Mi is oda mentünk: voltak jó és voltak rossz válaszok is. Ezután jött a szóbeli próba. Nagyon izgultunk! Károly Róbert uralkodóval kapcsolatos darabot adtunk elő Kiss Tamással. Jól sikerült! Ezután már csak az eredményhirdetés miatt kellett izguljunk. Egy kis pihenés után ez is bekövetkezett. A szóbeli próbán a legnagyobb pontszámot értük el, ezért megkaptuk a különdíjat. Nagyon boldogok voltunk! Nem is kell mondanom, hogy ezután lefeküdni  majdnem lehetetlen volt! Persze a felügyelő tanárok is tudták, hogy ezt meg kell ünnepelni, ezért hagyták, hogy egy kicsit később oltson villanyt a társaság. A harmadik nap sem volt kalandmentes, ugyanis meglátogattuk a csíksomlyói templomot. Sajnos, miután visszatértünk már kellett is indulni, tehát búcsút vettünk az ott megismert új barátainktól és hazafele tartottunk.

       Mire hazaértünk fedeztem fel az újságokban, a Facebookon több és több cikket, amelyekben Tamás és az én nevem szerepelt, csak akkor jöttem rá, hogy ahogy ott többször is elismételték, valóban TÖRTÉNELMET ÍRTUNK!

                                                                                                     Kovács Dóra VI.C

Amikor te is lehetsz győztes!

Május 24-én VI. alkalommal került megszervezésre a Május virágai elnevezésű vetélkedő a 2-es Számú Kisegítő Iskolában. A vetélkedőt a Maros megyei általános iskolákban tanuló, tanulási nehézségekkel vagy zavarokkal küszködő, fejlesztőpedagógiai tevékenységben részesülő gyermekek számára szervezték, ahová idén, a nagy érdeklődésre való tekintettel, bevonták a speciális nevelésben, oktatásban résztvevő sérült gyerekeket is. A vetélkedőre különböző kategóriákban lehetett benevezni: versmondás, ének és a változtos technikákkal készült kézműves alkotásokkal.

A vetélkedő célja az volt, hogy lehetőséget adjon a tanulási nehézségekkel vagy zavarokkal küszködő, sokszor kudarcokat megélt gyermekeknek arra, hogy sikerélményben, elismerésben részesüljenek, ezáltal önbecsülést szerezzenek olyan területeken, amelyeken esetenként tehetségeseknek, jó képességekkel rendelkezőnek mondhatóak.

Megélhették, milyen az, amikor egy egész terem nekik tapsol, amikor ők kerülnek a figyelem középpontjába. Erre egy tanulási nehézségekkel vagy zavarokkal küzdő gyermeknek különösen nagy szüksége van, ugyanis köztudott, hogy a tanulási zavarok gyakran önértkelési zavarokkal járnak együtt („én nem vagyok olyan jó, mint a többiek...”, „nekem semmi sem sikerül...”stb.), ami gyakran még tovább súlyosbítja a már meglévő nehézségeket. Az önértkelésében sérült gyermek ha tud sem mer felelni, kérdezni, mert fél a kudarctól, attól, hogy a többiek kinevetik, inkább visszahúzódik vagy éppen ellenkezőleg, agresszívvá, másokat bántóvá válik (”inkább bántok én, mithogy engem bántsanak...”). Nagyon fontos a tanulási nehézségekkel vagy zavarokkal küszködő gyermeknek felfedezni azokat a képességeit, készségeit amelyekben elismerést, dícséretet érdemel- az önmagában való hitet erősíteni-, s ezeket visszajelezni felé, ugyanis ezek azok a pontok ahonnan ki lehet indulni a fejlesztésben, nevelésben, ez ad egy pozitív pszichés állapotot a kezdeti apró lépések megtételéhez. Sokszor tapasztalják azt a szülők, pedagógusok, hogy a gyermek érdektelen, unott, motiválatlan a tanulásra –különösen azoknál a tantárgyaknál, ahol nehézségei vannak-, mintha már magában feladta volna, hogy valaha is sikerül túllépni az akadályokon. Ezt tovább fokozhatja, ha az egyéb tantárgyakban, készségekben való teljesítményét lekicsinyítjük vagy figyelmen kívül hagyjuk, pl. „Jó-jó, hogy rajzból, kézimunkából, tornából, környezetismeretből ... nagyon jót kaptál, de miért nem hoztad matekből, románból vagy nyelvtanból...?” A gyermeket gyakran azzal tesszük egyenlővé, amit nem tud és nem azzal amit tud, mintha bennünk is mások mindig csak azt az egy rossz tulajdonságot vennék észre, amiben még fejlődnünk kellene, s az összes többi jó dolgot figyelmen kívül hagynák.

Talán ebben volt különleges ez a vetélkedő, mert nem a hiányosságok, hibák pontozásából állt, hanem a jó képességek, készségek számbavételéből. Mindenki tud valamit, lehet valamiben jó, s mindig lesznek olyanok, akik nálunk jobban tudják, s olyanok is akik rosszabbul.

Iskolánkból 5 diák vett részt ezen a „megmérettetésen”, 2-en a román és 3-an a magyar tagozatról, név szerint: Dudás Csaba, IV. C osztályos tanuló, aki I. helyezést ért el kézműves alkotással, Adorjáni Blanka, III.C osztályos tanuló, aki II. helyezést ért el versmondásban és Balázs István II.C osztályos tanuló, aki II. helyezést ért el ugyancsak kézműves alkotással.

Eredményükhöz gratulálunk, s nemcsak nekik, hanem szüleiknek és tanítójuknak is, akik segítették felkészülésüket.

Tanulságos és emlékezetes napon vagyunk tehát túl, amelynek legfőbb eredménye nem a megszerzett díj, hanem a gyermekek csillogó tekintete.

A barátság - V.C

     Nekem a barátság sokat jelent, és rájöttem, hogy nem mindenki igaz barátunk, még ha annak is tartja magát. Ezt a következő történetből tudom.
     Egyszer kimentem három barátommal a dombtetőre háborúsdit játszani. Én vittem kardokat meg más fegyvereket, mert nekik nem volt. Elkezdtük a játékot kettő-kettő ellen, és játszodtunk legalább egy órát. Aztán egyik ellenfelem véletlenül lelökött és nagyon megütöttem a térdem, egy kicsit a vér is folyt. Ennek ellenére a két ellenfelem elfutott, nehogy megszidják őket a szüleim, és nem segítettek még lábra állni sem. De a társam hamar elővett egy kis rongyot és bekötötte vele a térdemet, aztán segített hazatérni. A játékokat is ő hozta haza nekem.
      Ekkor jöttem rá, hogy csak ő egyedül az én igaz barátom, és a másik kettő csak a játékaimért játszott velem.

Márton László

Baratsag - slideshows

Téli varázslat - IV.D osztály

                                                              Téli kaland

     Egy téli reggelen Mária arra ébredt, hogy valami hull kint. Gyorsan felkelt, felöltözött és odaszaladt az ablakhoz.
- Hull a hó! - kiáltotta örvendezve.
      Gyorsan megreggelizett és szaladt a fészerbe a szánkóért. Nemsokára már a domboldalon is volt. Felült a szánkóra, jól meghajtotta magát és ...
- Segítség! Nem tudok megállni! Becsúszok az erdőbe! - sikította.
      Nem sokkal, hogy Mária becsúszott az erdőbe, felébredt Ferkó, Mária legjobb barátja. Ő is örült a hónak, akárcsak Mária. Ő is gyorsan felkelt, felöltözött, reggelizett és kiment a domboldalra szánkózni. Ő is becsúszott az erdőbe. Valahogy találkoztak.
- Te is becsúsztál az erdőbe?
- Igen. Te is?
- Igen. Most hogyan találunk ki innen?
- Nem tudom.
Hirtelen egy ember tűnt elő a semmiből.
- Sziasztok, gyerekek. Mit kerestek itt, ahol a madár sem jár?
- Mi a domboldalról csúsztunk be az erdőbe. Te ki vagy?
- Az erdőőr vagyok. És ti?
- Ferkó vagyok, ő pedig a barátnőm Mária. Ki tudsz vezetni minket az erdőből?
- Persze. Kövessetek!
       Az erdőőr segítségével hamar kijutottak. Így volt, igaz volt!

Molnár Nóra

Téli varázslat - II.D osztály

Veszélyben a poratkák

A poratkák nagyon jól éltek a szomszédunk lakásában, csak az az egy baj volt, hogy sokszor sepregettek az emberek. És az is baj volt, hogy egyszer-egyszer rájuk is léptek, de szerencsére volt belőlük több, mint ezer.

Egyszer viszont történt egy nagy baj. Az, hogy az emberek nagytakarítást rendeztek. Sepregettek, kiporolták a szőnyegeket, megmosták és leporolták a bútorokat. De a legfőbb baj az volt, hogy porszívóztak.

Erre az öreg poratkák vették a porszekerüket, a porlomukat, és elmenekültek. A fiatalok vették a porse autójukat, és elmenekültek. A tinik vették a pormotrukat, és elmenekültek. A gyerekek a biciklijüket, a kicsik a játékmotrukat, és menekültek. A bébik viszont ottmaradtak.

Remélem, a következő nagytakarításnál elviszik a bébiket is. Mert ha nem, akkor veszem a világ legnagyobb nagyítóját, és megmentem őket!

SZEKERES KINGA, III.D

Nyúl barátok

Világ végén volt egy erdő. Az erdőben lakott három nyúl. Az első Pál, a második Kata, a harmadik pedig Péter volt.

Pál, Kata és Péter elindultak világot látni. Már nagyon sokat mentek, amikor megtorpant Kata.

-Kutyaszagot érzek!- mondta.

- Én is érzek valamit!- kiáltotta Pál.

- Bújjunk el!- súgta oda Péter.

El is bújtak egy bokorba. A kutyák tényleg közeledtek, és már ott is voltak a bokor előtt, amikor a három nyúl kiugrott a bokorból, és elfutott.

Még most is futnak, ha meg nem álltak.

MIKÓ ÁGNES ANNA, III.D

Egy csodálatos tündérmese

Volt egyszer egy lány, Erika, aki tündér volt, de nem tudott róla. Egyszer elment az erdőbe sétálni, és észrevett egy tölgyfát, ami körül tele volt virággal.

Ahogy közelebb ment a fához, egyszerre felemelkedett a levegőbe. Nagyon megijedt, hiszen még soha nem történt vele ilyesmi. Bebújt a fa odvába, s hát egy csodálatos mezőre érkezett! Ez a föld a tündérek földje volt. Két tündér jött feléje, és a palotába vezették, egyenesen a király elé.

A király ezt mondta neki:

-Te vagy a tündérek hercegnője. A szüleid tudják, csak írok egy levelet, hogy ezentúl itt fogsz élni a tündérekkel együtt.

Így hát Erika ezentúl a tündérekkel élt, míg a világ s két nap.

MOLNÁR BERNADETT, III.D

Falevelek tánca

Egy szép őszi napon a falu melletti csendes erdőben halk szél susog. A sárga színben pompázó falevelek és az állatok is búcsút vettek az eltávozó madaraktól. Ennek tiszteletére a levelek eljárják utolsó táncukat. Nagyon szomorú volt elköszönni a nyár dalosaitól, a madaraktól.

A lágy szellő segített a falevelek csodás táncában. Csendes dudorászás keletkezett. Pityeregtek az állatok, a madarak, a fák, a szél, a levelek…

Miután a bánatos levelek befejezték táncukat, fájó szívvel búcsút vettek a madaraktól, akik egy nagyon hosszú útra indultak. Csendesen elrepültek. Ezután szomorúan téli álomra tértek a nálunk maradt állatok. Gyászba borult az erdő, a mező, a táj.

Kabai Ágota

IV. C osztályos tanuló

Marosvásárhely, 2-es számú Általános Iskola

A vakációban olvastam

Ezt a könyvet Erich Kästner, német író írta. A címe: A két Lotti.

Ennek a könyvnek a főszereplője két lány ikertestvér: Lotti és Luise. A két lány nem ismeri egymást, mert a szüleik elváltak és ketten két külön városban laknak kicsi koruk óta. Egy nyáron találkoznak egy táborban, de Luise neheztel Lottira. Idővel mégis nagyon jó viszonyba kerülnek. Majd a két megkülönbözhetetlen kislány szerepet cserél, és összehozza a két szülőt, akik újraházasodnak és összeköltöznek. Így végül minden jóra fordul.

A könyvnek a tartalma nagyon tetszett, mert egyben megható és mulatságos is volt.

Nekem ez a kedvenc könyvem, és egyszer valamikor biztosan újra elolvasom.

Fángli Henrietta

IV. C osztályos tanuló

Marosvásárhely, 2-es számú Általános Iskola