Nem hittem volna…
Egy
újabb matekverseny! Egyesek fintorognak,
míg mások lemondóan legyintenek: kockafejek. És igazuk van! Az első verseny előtt én is így gondoltam. Mit
keresek én itt? Az még csak hagyján,
hogy itthon elmegyek egy-egy versenyre, de csak azért utazni órák hosszát, hogy
másnap megoldjak néhány feladatot… ha épp sikerül… ez azért már túlzás! Nem
beszélve a társaságról! Csupa kocka! Matekről beszélni egész nap … tök unalmas. Ezért talán pont én voltam a legjobban
meglepődve, hogy ilyesmiről szó sem volt. Helyette volt jókedv, nevetés,
szórakozás!
Az
utazást szeretem a legjobban. Változik a táj, változnak az emberek, mindig
történik valami. Egyszer Kárpátalja felé
még macit is láttunk átcammogni az úton.
A
megérkezés pillanata is izgalmas.
Milyenek a szobák? Kik a szobatársak? Már kezdjük lassan megismerni egymást. Az
első nap hangulatában, még ha nem is mondjuk ki, ott van az izgalom és a
várakozás. De másnap, a verseny után, már
felszabadultabbak vagyunk. Ilyenkor várost, múzeumot látogatunk,
vagy épp kirándulunk. Minden városnak
megvan a maga varázsa .
Szatmár az épületeiről, míg Nagykároly a régi váráról
maradt emlékezetes.
Kárpátalja, illetve Beregszász már más világ
volt. Nagyon-nagyon rossz utak és nagyon-nagyon kedves emberek. A munkácsi
vár csodálatos. Az ódon várfalak még mindig őrzik a régi
történelmi korok hangulatát.
Nagyvárad
is gyönyörű. Csodálatos parkjai,
épületei, csillag alakú vára mindenkit lenyűgözött.
Az utazás utolsó és egyben legizgalmasabb pontja mindig az eredményhirdetés. Van sírás, nevetés, boldog
mosoly és néha egy- egy elhullatott könnycsepp is. De megéri, mindig megéri,
mert a hosszú utazások után rájövünk, milyen jó is hazaérkezni .
Nagy
Zsuzsa VI.C
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése