 
 
A téli vakációra, ám elsősorban a karácsonyi ünnepekre 
hangolódva rendezték be a Dr. Bernády György Általános Iskola folyosóit,
 ahol december 21-én, csütörtökön délelőtt újra megszervezték az immár 
hagyományosnak számító karácsonyi vásárt.
Adventi koszorúk, tobozból, műhóból, színes papírból, filcből 
készült karácsonyi díszek, horgolt, kötött gömbök, gyertyamikulások, 
papír hóemberek, díszekké varázsolt vécépapírgurigák, ezüstfestékkel 
bevont diódíszek, képeslapok, mécsesekké alakított befőttesüvegek, 
ékszerek, mellettük ínycsiklandó mézespogácsák, muffinok, kekszszalámik,
 sóspálcikák és egyéb édességek várták az érdeklődőket. A padokból és 
székekből kialakított pultok mögött az „eladók”, azaz a nulladikostól a 
nyolcadikosig, az iskola valamennyi gyereke izgult, kinek a portékája 
fogy el hamarabb, s köszönték meg mindannyiszor boldog mosollyal a 
termékükért kapott bankjegyeket. A szülőknek és az iskolába tévedőknek 
pedig igyekezniük kellett, hiszen a saját készítésű díszek igencsak 
fogytak, s a süteményeknek sem lehetett ellenállni, ott helyben jóízűen 
elfogyasztották őket.
 – Öt évvel korábban indítottuk el ezt a rendezvényt, ami idővel 
hagyománnyá vált – meséli a kezdeteket az akkori aligazgató, Balás Éva 
tanítónő, ötletgazda. Már az első vásár hatalmas siker volt, 3400 lej 
gyűlt össze, aminek a negyede felhasználásáról a diákok szavaztak, hogy 
mit vásároljon belőle az iskola: tanfelszerelést, labdákat, játékokat, 
szemléltető eszközöket, hogy ne kelljen a szülők ezért is a zsebükbe 
nyúljanak. Az összeg többi részét az Iskola másként programjainak 
finanszírozására fordították. Az évente sorra kerülő eseményre kalákát 
szerveznek, melyen a szülők és gyerekek – tanítóik irányításával – egyre
 szebb dolgokat készítenek, s az értékesítésből befolyt összeg így 
lassan megduplázódott. Mostanra már az éves kisebb kiadásokat – díjak, 
oklevelek, jutalomkönyvek – tudják fedezni a vásár bevételéből.
 A nulladikos Réka és a negyedikes Robi portékája szinte az elsők 
között lelt gazdára. Nem is csoda, hiszen a készülődésbe finom 
főztjeiről és süteményeiről híres nagymamájukat is bevonták, aki örömmel
 járult hozzá finom mézespogácsával a bevétel növeléséhez. A gyerekek 
anyukájuk segítségével készítették az asztaldíszeket, ékszereket, 
ikebanát és karácsonyfadíszeket.
 – Mivel a karácsony előtti időszakban rendezzük a vásárt, az esemény
 célja a közös készülődésre való ráhangolódás, amelyben minden egyes 
családtagnak megvan a maga szerepe, sikerélménye. Azáltal, hogy a 
gyerekek otthon közösen dolgozhattak a szülőkkel, csapatépítő jelleget 
nyert a munkájuk – áll készségesen rendelkezésünkre Derzsi Ágnes, a 
nulladikos Süni csoport tanítónője. Tőle tudjuk meg, hogy a szülők közül
 többen úgy oldották meg a „feladatokat”, hogy feljöttek az iskolába, 
ahol kellemes teázgatás mellett vághattak, ragaszthattak, varrhattak. De
 egy vásár sikere nemcsak azon múlik, hogy szép tárgyak készülnek, ezek 
esztétikus kiállítására is hangsúlyt kell fektetni.
 Az első alkalommal kiállító gyerekek árgus szemmel figyelték nagyobb
 társaik asztalát, illetve hogy milyen termékeknek van a legnagyobb 
keletje. „A vásár célja egyben a gyerekek kreativitásának növelése. 
Hiszen azzal, hogy látják a gyerekek, hogy termékeiket megvásárolják, 
beindul a fantáziájuk, és már januárban elkezdik törni a fejüket azon, 
hogy a jövő karácsonyi vásárra miket készítsenek. És minél több tárgyat 
készítenek, annál inkább fejlődik kézügyességük, s válnak egyre szebbé, 
kívánatosabbá alkotásaik, amelyek aztán bármelyik karácsonyfának vagy 
szobának méltó díszévé válhatnak.
 Derzsi Ágnest kalotaszegi származású anyai nagymamája vezette be a 
kézimunka rejtelmeibe, aki fontosnak tartotta, hogy mind az öt 
lányunokáját megtanítsa a kézművességre, kézimunkára. „Mindig is 
csodáltam, amint horgolt, gyöngyöt fűzött, varrt. Talán ötéves koromtól 
kezdtem intenzíven kézimunkázni. Aztán édesanyám, iskolánk egykori 
tanárnője, Berecz Erzsébet egyengette utam a kézimunka terén, sokat 
tanultam tőle is. Ezt a tudást fejlesztettem tovább a kor és a divat 
elvárásainak megfelelően. Pedagógusként pedig most jómagam próbálom 
átadni a kézimunka örömét tanítványaimnak, hiszen a kereskedelemben 
vásárolt egyik tárgy sem szárnyalhatja túl egy gyerek, unoka által 
készített ajándék szellemi értékét.”  
 
Nagy Annamária
Népújság, 2017. december 27.